Az elmúlt hetekben számos tanulmányt áttekintettem avégből, hogy pontos képet kapjak az európai államok középszintű közigazgatásáról. Bár korábban - a doktori kutatási témám miatt - foglalkoztam a területi közigazgatás nemzetközi kérdéseivel, akkor ez szükségképpen a mezoszint államigazgatási oldalára, az ún. dekoncentrált szervekre irányult. A jelenlegi kutatásom ettől tágabb, a vizsgált terület sematikus megjelenítését hazánkban a következő ábra tartalmazza:
A külföldi és hazai munkák alapján megállapítható, hogy nincs egységes modell, általánosan elterjedt megoldás. Kategóriák természetesen felállíthatóak, a középszintű közigazgatás feladatrendszerét, struktúráját, működését vizsgálva azonban napjainkra inkább több az eltérés, semmint az országok közötti hasonlóság ezen a területen (pl.: osztott-e egyáltalán a középszint, vagy monolit, amennyiben osztott, akkor melyik alrendszer milyen feladatokkal rendelkezik stb...).
A konkrét országelemzéseket egyelőre mellőzve, ezen a helyen arra utalok, hogy a 2007/08-as pénzügyi-gazdasági válság nyomán egyértelmű változás tapasztalható középszinten (is). A krízis rávilágított a korábbi diskurzus hiányosságaira és a legtöbb államban a közigazgatás fejlesztésének új, azonban egyelőre még egyértelműen el nem döntött irányát hozta maga után (ennek lehet egyik kifutása az ún. Neo-weberiánus irányzat).
Nem állítható, hogy a középszintű közigazgatásban ez nem éreztette hatásait. A korábbi szerepek újragondolásával, a területi önkormányzatok és a központi kormányzat területi szerveinek viszonya is megreformálásra szorul. Ennek konkrét lépései azonban egyelőre még tisztázatlanok. Van olyan ország, ahol a mozgásfolyamat végén újfajta partneri viszony alakul ki a területi szereplők között, míg látni arra is példát, hogy egyes államok a területi léptékű feladatok látványos átszabásával válaszolnak a válságra. Értéksorrend nem állítható fel a megoldások között, azok sikerességét az előttünk álló évek fogják megerősíteni, vagy megcáfolni.
Folyt. köv.
