Legújabb fejlemények a Szakkollégium Műhelyében

December 2-án tartotta a Praetor Szakkollégium legutóbbi közgyűlését. Az ülésen beszámoltam a műhelyemben végzett eddigi tevékenységről, a hallgatóm által elvégzett feladatokról.

Ennek a félévnek elsősorban a forrásfeltárás és -feldolgozás állt a középpontjában. A jó (területi) közigazgatás ideáját jártuk körbe, alapvetően az ügyfelek szemszögéből.

További fejlemény, hogy sikerült a műhely munkáját szorosabbra fűzni a Közigazgatási Jogi Tudományos Diákkör tevékenységével is közös előadások és megbeszélések útján. 

Részvétel TDK-n, valamint szakkollégiumi műhelyprogram megújítása

November hónap szakmai szempontból kifejezetten eseménydús volt.

Egyrészt 2014. november 5-én került sor a Közigazgatási Jogi Tudományos Diákkör Helyi Konferenciájára, melynek bírálóbizottságában én is részt vettem. A bizottság által továbbjutásra javasolt hallgató által vállalt téma a megyei önkormányzatokhoz, azok területfejlesztési funkciójához kapcsolódott, mely kutatási témámmal szorosan összefügg, így a hallgató munkájához reményeim szerint hasznos tanácsokat tudtam megfogalmazni.

Másrészt a DE Praetor Szakkollégiumában az idei félévben is folytatom a műhelyvezetést, azonban immár megújult program mentén: "A jó (területi) közigazgatás ideája és gyakorlati megvalósulása Magyarországon". Hallgatómmal ennek egyes aspektusait járjuk körbe.

Jogalkotás és jogalkalmazás a XXI. század Európájában

Október 22-én jelent meg a Doktoranduszok Országos Szövetségének gondozásában a "Jogalkotás és jogalkalmazás a XXI. század Európájában" című Konferencia utókiadványa.

A tematikai sokszínűség jegyében szerkesztett kötet számos jogi területtel és kérdéskörrel mélyrehatóan foglalkozik, így többek között nekem is alkalmam nyílt a megyei önkormányzatokkal kapcsolatos kutatási eredményeim megosztására.

Szakkollégiumi Műhely

Az őszi szemeszterben is folytatódik a munka a DE Praetor Szakkollégium keretében meghirdetett műhelyemben.

Az egyéni tehetséggondozás ebben a félévben "A jó állam jó (területi) közigazgatásának" aspektusaira irányul.

A fejleményekre későbbi bejegyzéseimben fogok kitérni.

"Új irányok a magyar közigazgatásban"

2014. szeptember 18-án, a 2014/2015. tanév rendhagyó nyitórendezvényeként került sor a Debreceni Egyetem Közigazgatási Jogi Tanszéke, valamint a Közigazgatási Jogi Tudományos Diákkör közös rendezésében  az „Új irányok a magyar közigazgatásban” című tudományos ülésre.

A rendezvény keretében három előadás hangzott el. Míg Dr. Veszprémi Bernadett az "Informatika contra jog önkormányzati szinten" című előadásában az elektronikus közigazgatás hazai vívmányait és hiányosságait tárta a hallgatóság elé, addig Dr.  Árva Zsuzsanna "A közigazgatási szervezetrendszer változásai, különös tekintettel a szabálysértési hatóságokra" c. tudományos előadásában a közigazgatási büntetőbíráskodás legújabb változásit ismertette.

Az én posztdoktori kutatásaimra épülő előadásom "A középszintű közigazgatás átalakulásának lehetséges iránya az állami szerep változása tükrében" címet viselte, amelyben egy nemzetközi körképet kívántam felvázolni a hallgatóság számára arról, hogy a megakrízisek utáni korszakban milyen elképzelések fogalmazódnak meg a közigazgatást illetően.

Az előadásokat kérdések, valamint vita zárta.

A kutatási időszak végéhez érve...

Szeptember elsejei fordulóval lezárult az ösztöndíjas időszakom. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a kutatásaim itt véget fognak érni, sőt!

A mögöttem álló egy év sok új dologra megtanított, így a következő néhány bejegyzésben nem csupán a legfontosabb szakmai megállapításaimat fogom közre adni, de az ösztöndíj zárásával összefüggő technikai kérdésekre is kitérek.

Néhány újabb gondolat...

A kutatási időszak végéhez közeledve alkalmam nyílt számos nemzetközi szakanyag áttekintésére és feldolgozására. Bár a most közreadott "gondolat-csírák" még nem végleges, kiforrott megállapítások, a forrásmunkák alapján úgy vélem, hogy az elmúlt negyed századot a kontinens közigazgatásainak többségében olyan megatrendek uralták, mint amilyen a globalizáció, az európaizáció, a New Public Management (továbbiakban NPM), valamint az Európai Közigazgatási Tér ideája. Mindazonáltal ezeknek a - kétségtelenül korvengens – hatásoknak az ellenére sem állítható, hogy uniformizált igazgatási rendszerek jöttek volna létre. Az adminisztratív struktúrák napjainkban is alapvetően nemzeti mintázatúak.

Némileg szűkebbre vonva a jelenlegi rövid eszmefuttatást és Kelet-Közép Európa (továbbiakban KKE) rendszerváltó államait középpontba helyezve egyértelműen megállapítható, hogy azok számára a 90-es évek elején - az akkoriban uralkodó modern piac és menedzsment-orientációval bíró neo-liberális állam- és közigazgatás-fejlesztési paradigma miatt – nem volt prioritás a tradicionális közigazgatás-fejlesztés.

Miután azonban az állam és közigazgatás fejlesztésében nem lehet fejlődési stádiumokat "átugrani", illetve kihagyni, a nevezett országcsoport is egy értékzavaros helyzetbe került. Mindezek ismeretében nem meglepő, hogy a 2000-es évek első felében többen hangsúlyozták, hogy a régió államai – így Magyarország is - számos, a korábbi rendszerből visszamaradt elemmel rendelkeznek, és a nagy állami alrendszerek közötti koordináció komoly hiányosságokkal rendelkezik. Bár a részletek kifejtésétől most eltekintek, utalok arra, hogy a problémákat csak tovább tetézte, hogy a defektusok kiküszöbölésére indított állam- és közigazgatási reformok rendre elhaltak, vagy torzóban maradtak az elmúlt két évtizedben.

A korábbi sikertelenségek miatt nem meglepő, hogy napjainkban a privátszektorból kölcsönzött megoldások iránti érdeklődés csillapodni látszik. Sőt, az állítható, hogy a 2007/8-as bank krízis, majd a nyomában kibontakozó gazdasági, fiskális és eurozóna-válság óta egyértelműen fokozódik az érdeklődés a klasszikus, weberi bürokratikus hagyományok iránt. Az NPM kelet-közép európai adaptációjának nehézségei számomra azt erősítik meg, hogy még - jó szándék mellett sem lehet - a 20-21. században állam- és közigazgatás-fejlesztési lépcsőket „átugrani”. Előbb a demokratikus, weberi elemeket kell intézményesíteni, és csak ezt követően kerülhet előtérbe a hatékonyság igénye. Éppen emiatt körültekintően kell eljárni az adminisztratív rendszer újrakódolása során, nehogy a hatékonyság ideája jegyében kialakított megaszervezetek és integratív mechanizmusok utóbb a visszájukra forduljanak, és a demokratikus igények sérelmét okozzák.

Szakmai álláspontom az, hogy Magyarországon az elmúlt évek lavinaszerű átalakításait nem csupán a pénzügyi-gazdasági válság ösztönözte, hanem a korábban elmaradt államszerep tisztázásának igénye is.

Szakmai beszámoló a Magyary Zoltán Emlékkonferencián elhangzott előadásokból. II. rész

Dr. Virág Rudolf, a korábbi Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium területi államigazgatás fejlesztéséért felelős miniszteri biztosa az átalakítás előzményei kapcsán kiemelte, hogy a rendszerváltás idején az emberek tele voltak reményekkel és illúziókkal, azonban az átalakításokhoz nem álltak rendelkezésre korábbi tapasztalatok, és nem volt meg a megfelelő gazdasági háttér sem. Amolyan "közigazgatási rubick kocka jött létre", aminek a pénzügyi fenntarthatóságát akkoriban nem vizsgálták.

A 2010-ben megindult miniszteriális átalakításoknak üzenet értéke volt, ami utána tovább folyt a területi szinten is. Jelenleg differenciált rendszer működik területi szinten, a francia prefektus és a német Regierungspresident intézményének szintézisére törekedtek.

A területi kormányhivatal Magyarországon olyan funkcionális integrációt megvalósító egység, ami biztosítja a megfelelő szakmai önállóságot is. Ezek nem is voltak kérdésesek, sokkal inkább a kormánymegbízott politikai minősége. Az előadó szerint ennek azonban egyértelmű eredményei mutathatók ki. Az élet sok mindenben igazolta a funkcionális integrációt (pl.: perképviselet, ingatlan-gazdálkodás). A sietség érthető, ha tekintettel vagyunk arra, hogy a politikai ciklus első fele alkalmas az ilyen léptékű átalakítások elvégzésére (az előadó ugyanakkor kiemelte, hogy ennek következményeként természetesen hibák is maradhattak).

A jövőt illetően Virág Rudolf hangsúlyozta, hogy többféle fejlesztési irány is elképzelhető:

- az egyik lehetséges variáció az, hogy minden marad úgy, ahogy most van,

- a másik lehetőség az, hogy minden marad úgy, ahogy most van, de a prefektusi szerep erősítésre kerül,

- a harmadik lehetőség a belső integráció fokozása,

- a negyedik pedig a szervezeti integráció folytatása.

Dr. Feik Csaba, Ercsi Város jegyzője, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem címzetes egyetemi docense előadásában hangsúlyozta, hogy az önkormányzati reform kapcsolódik a többi átalakításhoz. A helyi közügyek átértékelésre kerültek, fontos a lakosság részvétele, a velük való együttműködés.

Az új törvényben a hangsúly a fokozottabb differenciáláson van (pl.: közgyűjtemények, közösségi közlekedés, sport stb. tekintetében).

Nem szabad továbbá összetéveszteni a kötelező és önként vállalt feladatokat. Utóbbi kapcsán az előadó utalt arra, hogy a rendészeti/rendvédelmi feladatok maximum önként vállalt feladatok lehetnek, és csak saját bevétel terhére vállalhatóak.

Dr. Galambos Ildikó, a Nyíregyházi Járási Hivatal mb. hivatalvezetője kiemelte, hogy a járási szakigazgatási szervek feladat- és hatáskörük miatt akár megyei lakosokat is kiszolgálnak (pl.: gyámhivatal). Tekintettel arra, hogy valamennyi nyíregyházi járáshoz tartozó szervnek speciális illetékessége van, a humánerőforrás pedig nincs arányban a jelentkező ügyteherrel (pl.: népegészségügyi szakigazgatási szervnél csak két orvos dolgozik, a földhivatalnál pedig az elaprózott településszerkezet és a sok ingatlan miatt pedig rendkívül nagy az ügyteher), indokoltak a személyzeti átcsoportosítások.

Az előadó utalt arra, hogy a járásban széles körben igénybe veszik az ügysegédi rendszert, ami lényegében egy szolgáltatás. A kormányablakok hálózata ütemezetten fog bővülni az elkövetkező időszakban, ami egyúttal a közbizalom visszaszerzését is célozza. 

Szakmai beszámoló a Magyary Zoltán Emlékkonferencián elhangzott előadásokból. I. rész

Webes kutatói naplóm következő két bejegyzésében röviden ismertetem, hogy a Magyary Zoltán Emlékkonferencia keretében 2014. június 12-én „Az önkormányzati és a területi államigazgatási rendszer átalakulása” című rendezvényen a felszólalók milyen megállapításokat tettek.

A Konferencia nyitó-felszólalása keretében Prof. Dr. Patyi András, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem rektora kiemelte, hogy Magyary Zoltán az elmúlt években - örömteli módon - reneszánszát éli. Ez nem véletlen, hiszen már a XX. század első felében "komplex módon közelítette meg a magyar közigazgatás kérdéseit". Mind a mai napig fontos megállapítása, hogy a problémákat előbb pontosan meg kell határozni, csak ezt követően lehet azok megoldásának, orvosolásának nekikezdeni.

Prof. Dr. Pálné Kovács Ilona, a Pécsi Tudományegyetem tanára, az MTA KRTK kutatóprofesszora előadásában hasonló gondolatot fogalmazott meg: "Magyary Zoltán jelentősége egyértelműen felértékelődik" - emelte ki. Szűkebb előadás-témájára térve rögzítette, hogy a területi reformok hazánkban általában nem voltak sikeresek, sokkal inkább egyfajta kudarc-történetről, "vég nélküli családregényről" beszélhetünk. Az előadó szerint az eredménytelenség fő oka a magyar közigazgatás túlzott centralizáltsága.

Álláspontja szerint a rendszerváltás közigazgatási jelentőségét - több más dolog mellett - az adja, hogy 1990 azon ritka pillanatok egyike volt, amikor "az önkormányzati eszme befolyása valóban érvényre jutott". Az előadó azonban rámutatott, hogy 1990 után egyik központi kormányzat sem akart igazából decentralizálni, holott az önkormányzatok lennének a legalkalmasabbak arra, hogy sok érdeket integráltan jelenítsenek meg.

Pálné Kovács Ilona szerint ahhoz nem fér kétség, hogy rendet kellett teremteni, az önkormányzatok 2010 utáni pozícióvesztése azonban szomorú tény, "a decentralizáció útján lehet, hogy visszafordulást jelent". Véleményének alátámasztására kifejtette, hogy Magyary Zoltán sem utalt soha arra, hogy csak az államigazgatásra, vagy önkormányzatokra fel lehetne építeni a közigazgatást, ráadásul megtapasztalta a reformok fenntarthatóságának buktatóit is.

Prof. Dr. Verebélyi Imre, a Széchenyi István Egyetem tanára szerint időszerűvé vált a legutóbbi reformok vizsgálata, eredményeik elemzése. Az "átalakítások értékelésének korszaka következik" - mondta, amit immár központi szinten is fontosnak tartanak. A közigazgatási reform kapcsán az első elméleti és gyakorlati munkák egyaránt rendelkezésre állnak már.

A korábbi szabályozás bemutatása keretében Verebélyi Imre kifejtette, hogy az első önkormányzati törvény, és annak rendelkezései formailag számos - meg nem valósult - igény kiszolgálására alkalmasak lettek volna.

Az előadó legutóbbi átalakítások kapcsán megfogalmazott alapvető kérdései a következők voltak:

1) nem volt-e túl nagy az ugrás?

2) vajon sikerült-e minden reform-elképzelést bevinni a rendszerbe?

A fenti kérdések megválaszolása az elkövetkező évek feladata.

Dr. Jávor András, a Magyar Kormánytisztviselői Kar elnöke előadásának homlokterében a közigazgatás személyi állománya, a közszolgálatban dolgozókkal szemben támasztott etikai, valamint morális elvárások álltak. A kérdés jelentőségét támasztja alá, hogy ha rossz a híre a közigazgatásnak, az - ahogy az előadó megjegyezte - "hitelességi válságot eredményez", ami miatt elterjed, hogy az állam rossz gazda.

Természetesen ez nem kizárólag jogi, vagy erkölcsi kérdés, mivel a kettő: "egymással szorosan összefügg" - emelte ki az előadó. Jávor András hangsúlyozta, hogy amennyiben nem mint külső kényszert élik meg a tisztviselők, hanem belső késztetést éreznek az etikus magatartás iránt, az garantálja a valódi sikert. Aki a továbbiakban is iránytűt igényel, rendelkezésre áll az Erkölcsi Kódex.

Felszólalása végén az előadó kiemelte, hogy Magyary Zoltán gondolatainak továbbadása rendkívül fontos, ugyanis tudatosan, érték-orientáltan kell eljárni.

Czunyiné Dr. Bertalan Judit, korábbi Komárom-Esztergom megyei kormánymegbízott, jelenlegi köznevelési államtitkár előadásában utalt arra, hogy a területi közigazgatás átalakításában, a kormányhivatali rendszer bevezetésében számos újszerű - egyszersmind tudatos - elem volt. Így többek között a kormánymegbízott politikai szerepköre, ami az "ágazati lobbi letörésére" szolgált. Ezen felül még sok más praktikus építőköve van az új rendszernek. Czunyiné Dr. Bertalan Judit kiemelte, hogy a legutóbbi átalakítások során Magyary Zoltán számos gondolata gyökeret vert. Tekintettel arra, hogy a közigazgatás egy stratégiai ágazat, éppen emiatt nem mindegy a reakcióideje.

Az előadó felszólalása végén hangsúlyozta, hogy nem elvetve és nem megtagadva a korábbi iskolákat, mégis "alkalmazkodni kell az új kor kihívásaihoz".

Folytatása következik!

Magyary Napok 2014.

2014. június 10-12. között Tatán és Budapesten zajlott a "Magyary Napok 2014." című rendezvénysorozat, amely közigazgatás-tudományunk iskolateremtő tudósának, Magyary Zoltán születésének 126. évfordulóját ünnepelte.

A részletes program megtalálható itt. 

Nagy megtiszteltetés számomra, hogy a rendezvénysorozat keretében 2014. június 12-én, "Az önkormányzati és a területi államigazgatási rendszer átalakulása" c. Konferencián én is előadást tarthattam.

Előadásom címe: "Panoráma a magyar területi államigazgatás fejlődését meghatározó koncepciókról" volt.

A rendezvényen elhangzott előadásokról, azok legfontosabb megállapításairól rövidesen szakmai beszámolót teszek közzé.

Konferencia, gondolatcsere, ismeretek megosztása

2014. május 22-én volt szerencsém előadást tartani az 5. Báthory-Brassai Interdiszciplináris Konferencián az Óbudai Egyetemen: http://www.bbk.alfanet.eu/index.php?module=staticpage&id=201&lang=1

A "Területi tervezés és turizmus" szekció hűen visszatükrözte a konferencia alapgondolatát, ami a sokszínűséget hangsúlyozta, valamint az egyes tudományterületek képviselői közötti gondolatcserét szorgalmazta.

A professzionális szervezésnek köszönhetően sok hasznos élménnyel és szakmai kapcsolattal lettem gazdagabb!

Ami a nemzetközi kitekintéshez elengedhetetlen....

Lassan egy éve lesz, hogy elkezdtem francia nyelven tanulni annak érdekében, hogy a kutatási témámmal összefüggő idegen nyelvű szakanyagokat is megértsem! Erre az Ösztöndíj nélkül nemigen lett volna lehetőségem.

Mivel semmilyen előismerettel nem rendelkeztem francia nyelvből, így az eredmények beéréséhez némi időre lesz még szükség, azonban úgy vélem, hogy középtávon szakmailag bőségesen megtérül a most erre fordított idő és energia.

Addigis, ahogy a franciák mondanák: Á plus!

A tehetség a jövőnk!

Április elején került sor "A tehetség a jövőnk" c. tudományos-szakmai rendezvényre a Budapesti Corvinus Egyetemen, ahol a Nemzeti Kiválóság Program számos résztvevője megjelent.

A plenáris ülést kerekasztal-beszélgetések követték. A rendezvény legfontosabb megállapításait szakmai beszámoló formájában egyik hallgatónkkal közösen tettem közzé az alábbi linken:

http://www.debrecenijogimuhely.hu/hirek/134/

Jó olvasgatást! 

Variációk egy témára? Nemzetközi kitekintés I.

Az elmúlt hetekben számos tanulmányt áttekintettem avégből, hogy pontos képet kapjak az európai államok középszintű közigazgatásáról. Bár korábban - a doktori kutatási témám miatt - foglalkoztam a területi közigazgatás nemzetközi kérdéseivel, akkor ez szükségképpen a mezoszint államigazgatási oldalára, az ún. dekoncentrált szervekre irányult. A jelenlegi kutatásom ettől tágabb, a vizsgált terület sematikus megjelenítését hazánkban a következő ábra tartalmazza:

A külföldi és hazai munkák alapján megállapítható, hogy nincs egységes modell, általánosan elterjedt megoldás. Kategóriák természetesen felállíthatóak, a középszintű közigazgatás feladatrendszerét, struktúráját, működését vizsgálva azonban napjainkra inkább több az eltérés, semmint az országok közötti hasonlóság ezen a területen (pl.: osztott-e egyáltalán a középszint, vagy monolit, amennyiben osztott, akkor melyik alrendszer milyen feladatokkal rendelkezik stb...).

A konkrét országelemzéseket egyelőre mellőzve, ezen a helyen arra utalok, hogy a 2007/08-as pénzügyi-gazdasági válság nyomán egyértelmű változás tapasztalható középszinten (is). A krízis rávilágított a korábbi diskurzus hiányosságaira és a legtöbb államban a közigazgatás fejlesztésének új, azonban egyelőre még egyértelműen el nem döntött irányát hozta maga után (ennek lehet egyik kifutása az ún. Neo-weberiánus irányzat).

Nem állítható, hogy a középszintű közigazgatásban ez nem éreztette hatásait. A korábbi szerepek újragondolásával, a területi önkormányzatok és a központi kormányzat területi szerveinek viszonya is megreformálásra szorul. Ennek konkrét lépései azonban egyelőre még tisztázatlanok. Van olyan ország, ahol a mozgásfolyamat végén újfajta partneri viszony alakul ki a területi szereplők között, míg látni arra is példát, hogy egyes államok a területi léptékű feladatok látványos átszabásával válaszolnak a válságra. Értéksorrend nem állítható fel a megoldások között, azok sikerességét az előttünk álló évek fogják megerősíteni, vagy megcáfolni.

Folyt. köv.

Egy félév munkája számokban kifejezve

Kutatásom most márciusban lett túl a felén. Az első hat hónap (2013. szeptember 1. és 2014. február 28. közötti időszak) eredményeit mérlegre téve a következőkről tudok röviden beszámolni:

• három konferencián tartottam előadást:
• „Új fejlemények az állam- és jogtudományokban – ahogy a Nemzeti Kiválóság Program nyertesei látják”
• „Jogalkotás és jogalkalmazás a XXI. század Európájában”
• „A Nemzeti Kiválóság Program ösztöndíjasainak legújabb eredményei a Debreceni Egyetem Állam- és Jogtudományi Karán”
• egy tudományos rendezvényről szakmai összefoglalót készítettem („Nemzeti Kiválóság Program a Debreceni Egyetemen”),
• egy tanulmányomat közölték elektronikus szaklapban ("A közigazgatás területi szintjének legfontosabb jellemzői, kodifikációs állomásai Magyarországon 1867 és 1989 között"),
• egy tanulmányom március hónapban jelenik meg nyomtatott formában konferencia-kötetben ("Középszintű önkormányzatok tegnap, ma holnap"),
• elindítottam ezt a kutatói blogot, amit folyamatosan frissítek ("A területi közigazgatás továbbfejlesztésének aktuális kérdései"),
• február hónapban kutatáshoz kapcsolódó szemináriumot indítottam a Debreceni Egyetemen ("Területi államigazgatás Magyarországon").

Terveim szerint a következő félév is hasonlóan tartalmas lesz! :)

Beszámolási rend 2.0.

Ismét közeledik a beszámolás időszaka. Már elkezdtem összerendezni a második negyedév eseményeit, eredményeit, és azt is, hogy mi az, amit eredeti elképzeléseimhez, vállalásaimhoz képest időközben módosítottam.

Miután ebben a negyedévben (2013. december 1. - 2014. február 28.) elsődlegesen a rendszerváltás, valamint az 1990 és 2010 közötti időszak áttekintését vállaltam, legújabb konferencia-előadásaim és elkövetkező publikációim is e köré az időszak köré épülnek.

Kifejezetten nagy hangsúlyt helyeztem ebben a negyedévben (is) a disszeminációra (konferencia-előadások, tanulmányírás, kutatói blog vezetése, szeminárium tartása hallgatóknak).

A beszámolás most annyiban mindenképpen módosul számomra, hogy nem csupán a második negyedéves tevékenységemet kell részleteznem, de az előző negyedévvel egyben, az első félévről is részletes szakmai beszámolót kell adnom.

Itt emelném ki, hogy a Projektiroda munkatársai most is megfelelő kapaszkodót biztosítanak. A gyakran ismételt kérdésekből (GYIK) egy rövid útmutatót állítottak össze, ami egyértelmű eligazítást nyújt az elfogadható igazoló-dokumentumokra vonatkozóan. 

Folyt. köv. :)

Legújabb fejlemények

Az új év új lehetőségeket, egyszersmind új kihívásokat hozott. Az egyetemen ilyenkor vizsgaidőszak van, ami bizonyos értelemben nagyobb teret, több időt enged a kutatásoknak. Az őszi szemeszter vége kiváló lehetőséget biztosított a felkutatott szakirodalom alapos, részletekbe menő áttekintésére. Mindezek alapján egy konferencia-előadást és két tanulmány megírását tervezem az elkövetkező hónapokban, amelyek homlokterében a középszintű igazgatás önkormányzati oldala, nevezetesen a megyei önkormányzatok fejlődése áll.

Az áttekintett forrásmunkák arra engednek következtetni, hogy az elmúlt két évtizedben szakmai konszenzus alakult ki a rendszerváltás során kibillent közigazgatási középszint megreformálásnak szükségességét illetően. Bár a konkrét elképzelések széles spektrumon szóródtak, a témakörben publikáló szakírók mind a változtatás, a korrekció fontosságát hangsúlyozták. Megannyi kormányhatározat bizonyítja, hogy ezek az elképzelések eljutottak a politikai döntéshozókhoz is, azonban ott sajnos a folyamatok rendre megakadtak, szétforgácsolódtak.

Anélkül, hogy minősíteném a múlt eseményeit, fontosnak tartom kiemelni, hogy a tudományos élet által 1990 óta felvetett és érvekkel alátámasztott elképzelések áttekintése és összevetése fontos megállapításokhoz segíthet hozzá. Ezek részletezését soron következő tanulmányaimban fogom megadni, arra azonban már most utalok, hogy a magyar közigazgatás területi szintje a demokratikus átalakulás során nem véletlenül fejlődött sajátos úton.

A rendszerváltás során olyan kontrahatás jelentkezett, ami a korábbi nagy igazgatási megoldásokkal (értsd XX. század eleji polgári közigazgatás, valamint 1949-1989 közötti tanácsigazgatással, ezeknek is elsődlegesen a középszintjével) szembeni negatív viszonyulásból fakadt, és aminek egyértelmű törekvése volt, hogy az újonnan felállítandó önkormányzati rendszer települési szintjét, annak autonómiáját védelemben részesítse.

Ez a fajta politikai viszonyulás vezetett végül oda, hogy bár a jogalkotó az 1990. évi LXV. törvénnyel kétszintű önkormányzati rendszert hívott életre (településekkel és megyékkel), annak területi szintjét, azaz a megyei önkormányzatokat tudatosan gyengére kódolta. Így, miután a leépítésre kerülő megyei tanácsok feladat- és hatáskörének jelentős részét a megyei önkormányzatok nem kaphatták meg, a közigazgatás másik ága, az államigazgatás területi szintje kezdte el feltölteni a rendelkezésre álló teret. Tekintettel arra, hogy ez a folyamat mellőzte az egységes kormányzati szemléletet, a középszint államigazgatási oldala szervezetében túlburjánzott, áttekinthetetlenné vált.

További megállapításokat a témakör feldolgozása során folyamatosan teszek közzé.