Néhány újabb gondolat...

A kutatási időszak végéhez közeledve alkalmam nyílt számos nemzetközi szakanyag áttekintésére és feldolgozására. Bár a most közreadott "gondolat-csírák" még nem végleges, kiforrott megállapítások, a forrásmunkák alapján úgy vélem, hogy az elmúlt negyed századot a kontinens közigazgatásainak többségében olyan megatrendek uralták, mint amilyen a globalizáció, az európaizáció, a New Public Management (továbbiakban NPM), valamint az Európai Közigazgatási Tér ideája. Mindazonáltal ezeknek a - kétségtelenül korvengens – hatásoknak az ellenére sem állítható, hogy uniformizált igazgatási rendszerek jöttek volna létre. Az adminisztratív struktúrák napjainkban is alapvetően nemzeti mintázatúak.

Némileg szűkebbre vonva a jelenlegi rövid eszmefuttatást és Kelet-Közép Európa (továbbiakban KKE) rendszerváltó államait középpontba helyezve egyértelműen megállapítható, hogy azok számára a 90-es évek elején - az akkoriban uralkodó modern piac és menedzsment-orientációval bíró neo-liberális állam- és közigazgatás-fejlesztési paradigma miatt – nem volt prioritás a tradicionális közigazgatás-fejlesztés.

Miután azonban az állam és közigazgatás fejlesztésében nem lehet fejlődési stádiumokat "átugrani", illetve kihagyni, a nevezett országcsoport is egy értékzavaros helyzetbe került. Mindezek ismeretében nem meglepő, hogy a 2000-es évek első felében többen hangsúlyozták, hogy a régió államai – így Magyarország is - számos, a korábbi rendszerből visszamaradt elemmel rendelkeznek, és a nagy állami alrendszerek közötti koordináció komoly hiányosságokkal rendelkezik. Bár a részletek kifejtésétől most eltekintek, utalok arra, hogy a problémákat csak tovább tetézte, hogy a defektusok kiküszöbölésére indított állam- és közigazgatási reformok rendre elhaltak, vagy torzóban maradtak az elmúlt két évtizedben.

A korábbi sikertelenségek miatt nem meglepő, hogy napjainkban a privátszektorból kölcsönzött megoldások iránti érdeklődés csillapodni látszik. Sőt, az állítható, hogy a 2007/8-as bank krízis, majd a nyomában kibontakozó gazdasági, fiskális és eurozóna-válság óta egyértelműen fokozódik az érdeklődés a klasszikus, weberi bürokratikus hagyományok iránt. Az NPM kelet-közép európai adaptációjának nehézségei számomra azt erősítik meg, hogy még - jó szándék mellett sem lehet - a 20-21. században állam- és közigazgatás-fejlesztési lépcsőket „átugrani”. Előbb a demokratikus, weberi elemeket kell intézményesíteni, és csak ezt követően kerülhet előtérbe a hatékonyság igénye. Éppen emiatt körültekintően kell eljárni az adminisztratív rendszer újrakódolása során, nehogy a hatékonyság ideája jegyében kialakított megaszervezetek és integratív mechanizmusok utóbb a visszájukra forduljanak, és a demokratikus igények sérelmét okozzák.

Szakmai álláspontom az, hogy Magyarországon az elmúlt évek lavinaszerű átalakításait nem csupán a pénzügyi-gazdasági válság ösztönözte, hanem a korábban elmaradt államszerep tisztázásának igénye is.

Szakmai beszámoló a Magyary Zoltán Emlékkonferencián elhangzott előadásokból. II. rész

Dr. Virág Rudolf, a korábbi Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium területi államigazgatás fejlesztéséért felelős miniszteri biztosa az átalakítás előzményei kapcsán kiemelte, hogy a rendszerváltás idején az emberek tele voltak reményekkel és illúziókkal, azonban az átalakításokhoz nem álltak rendelkezésre korábbi tapasztalatok, és nem volt meg a megfelelő gazdasági háttér sem. Amolyan "közigazgatási rubick kocka jött létre", aminek a pénzügyi fenntarthatóságát akkoriban nem vizsgálták.

A 2010-ben megindult miniszteriális átalakításoknak üzenet értéke volt, ami utána tovább folyt a területi szinten is. Jelenleg differenciált rendszer működik területi szinten, a francia prefektus és a német Regierungspresident intézményének szintézisére törekedtek.

A területi kormányhivatal Magyarországon olyan funkcionális integrációt megvalósító egység, ami biztosítja a megfelelő szakmai önállóságot is. Ezek nem is voltak kérdésesek, sokkal inkább a kormánymegbízott politikai minősége. Az előadó szerint ennek azonban egyértelmű eredményei mutathatók ki. Az élet sok mindenben igazolta a funkcionális integrációt (pl.: perképviselet, ingatlan-gazdálkodás). A sietség érthető, ha tekintettel vagyunk arra, hogy a politikai ciklus első fele alkalmas az ilyen léptékű átalakítások elvégzésére (az előadó ugyanakkor kiemelte, hogy ennek következményeként természetesen hibák is maradhattak).

A jövőt illetően Virág Rudolf hangsúlyozta, hogy többféle fejlesztési irány is elképzelhető:

- az egyik lehetséges variáció az, hogy minden marad úgy, ahogy most van,

- a másik lehetőség az, hogy minden marad úgy, ahogy most van, de a prefektusi szerep erősítésre kerül,

- a harmadik lehetőség a belső integráció fokozása,

- a negyedik pedig a szervezeti integráció folytatása.

Dr. Feik Csaba, Ercsi Város jegyzője, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem címzetes egyetemi docense előadásában hangsúlyozta, hogy az önkormányzati reform kapcsolódik a többi átalakításhoz. A helyi közügyek átértékelésre kerültek, fontos a lakosság részvétele, a velük való együttműködés.

Az új törvényben a hangsúly a fokozottabb differenciáláson van (pl.: közgyűjtemények, közösségi közlekedés, sport stb. tekintetében).

Nem szabad továbbá összetéveszteni a kötelező és önként vállalt feladatokat. Utóbbi kapcsán az előadó utalt arra, hogy a rendészeti/rendvédelmi feladatok maximum önként vállalt feladatok lehetnek, és csak saját bevétel terhére vállalhatóak.

Dr. Galambos Ildikó, a Nyíregyházi Járási Hivatal mb. hivatalvezetője kiemelte, hogy a járási szakigazgatási szervek feladat- és hatáskörük miatt akár megyei lakosokat is kiszolgálnak (pl.: gyámhivatal). Tekintettel arra, hogy valamennyi nyíregyházi járáshoz tartozó szervnek speciális illetékessége van, a humánerőforrás pedig nincs arányban a jelentkező ügyteherrel (pl.: népegészségügyi szakigazgatási szervnél csak két orvos dolgozik, a földhivatalnál pedig az elaprózott településszerkezet és a sok ingatlan miatt pedig rendkívül nagy az ügyteher), indokoltak a személyzeti átcsoportosítások.

Az előadó utalt arra, hogy a járásban széles körben igénybe veszik az ügysegédi rendszert, ami lényegében egy szolgáltatás. A kormányablakok hálózata ütemezetten fog bővülni az elkövetkező időszakban, ami egyúttal a közbizalom visszaszerzését is célozza.