Beszámolási rend 2.0.

Ismét közeledik a beszámolás időszaka. Már elkezdtem összerendezni a második negyedév eseményeit, eredményeit, és azt is, hogy mi az, amit eredeti elképzeléseimhez, vállalásaimhoz képest időközben módosítottam.

Miután ebben a negyedévben (2013. december 1. - 2014. február 28.) elsődlegesen a rendszerváltás, valamint az 1990 és 2010 közötti időszak áttekintését vállaltam, legújabb konferencia-előadásaim és elkövetkező publikációim is e köré az időszak köré épülnek.

Kifejezetten nagy hangsúlyt helyeztem ebben a negyedévben (is) a disszeminációra (konferencia-előadások, tanulmányírás, kutatói blog vezetése, szeminárium tartása hallgatóknak).

A beszámolás most annyiban mindenképpen módosul számomra, hogy nem csupán a második negyedéves tevékenységemet kell részleteznem, de az előző negyedévvel egyben, az első félévről is részletes szakmai beszámolót kell adnom.

Itt emelném ki, hogy a Projektiroda munkatársai most is megfelelő kapaszkodót biztosítanak. A gyakran ismételt kérdésekből (GYIK) egy rövid útmutatót állítottak össze, ami egyértelmű eligazítást nyújt az elfogadható igazoló-dokumentumokra vonatkozóan. 

Folyt. köv. :)

Legújabb fejlemények

Az új év új lehetőségeket, egyszersmind új kihívásokat hozott. Az egyetemen ilyenkor vizsgaidőszak van, ami bizonyos értelemben nagyobb teret, több időt enged a kutatásoknak. Az őszi szemeszter vége kiváló lehetőséget biztosított a felkutatott szakirodalom alapos, részletekbe menő áttekintésére. Mindezek alapján egy konferencia-előadást és két tanulmány megírását tervezem az elkövetkező hónapokban, amelyek homlokterében a középszintű igazgatás önkormányzati oldala, nevezetesen a megyei önkormányzatok fejlődése áll.

Az áttekintett forrásmunkák arra engednek következtetni, hogy az elmúlt két évtizedben szakmai konszenzus alakult ki a rendszerváltás során kibillent közigazgatási középszint megreformálásnak szükségességét illetően. Bár a konkrét elképzelések széles spektrumon szóródtak, a témakörben publikáló szakírók mind a változtatás, a korrekció fontosságát hangsúlyozták. Megannyi kormányhatározat bizonyítja, hogy ezek az elképzelések eljutottak a politikai döntéshozókhoz is, azonban ott sajnos a folyamatok rendre megakadtak, szétforgácsolódtak.

Anélkül, hogy minősíteném a múlt eseményeit, fontosnak tartom kiemelni, hogy a tudományos élet által 1990 óta felvetett és érvekkel alátámasztott elképzelések áttekintése és összevetése fontos megállapításokhoz segíthet hozzá. Ezek részletezését soron következő tanulmányaimban fogom megadni, arra azonban már most utalok, hogy a magyar közigazgatás területi szintje a demokratikus átalakulás során nem véletlenül fejlődött sajátos úton.

A rendszerváltás során olyan kontrahatás jelentkezett, ami a korábbi nagy igazgatási megoldásokkal (értsd XX. század eleji polgári közigazgatás, valamint 1949-1989 közötti tanácsigazgatással, ezeknek is elsődlegesen a középszintjével) szembeni negatív viszonyulásból fakadt, és aminek egyértelmű törekvése volt, hogy az újonnan felállítandó önkormányzati rendszer települési szintjét, annak autonómiáját védelemben részesítse.

Ez a fajta politikai viszonyulás vezetett végül oda, hogy bár a jogalkotó az 1990. évi LXV. törvénnyel kétszintű önkormányzati rendszert hívott életre (településekkel és megyékkel), annak területi szintjét, azaz a megyei önkormányzatokat tudatosan gyengére kódolta. Így, miután a leépítésre kerülő megyei tanácsok feladat- és hatáskörének jelentős részét a megyei önkormányzatok nem kaphatták meg, a közigazgatás másik ága, az államigazgatás területi szintje kezdte el feltölteni a rendelkezésre álló teret. Tekintettel arra, hogy ez a folyamat mellőzte az egységes kormányzati szemléletet, a középszint államigazgatási oldala szervezetében túlburjánzott, áttekinthetetlenné vált.

További megállapításokat a témakör feldolgozása során folyamatosan teszek közzé.