Az új év új lehetőségeket, egyszersmind új kihívásokat hozott. Az egyetemen ilyenkor vizsgaidőszak van, ami bizonyos értelemben nagyobb teret, több időt enged a kutatásoknak. Az őszi szemeszter vége kiváló lehetőséget biztosított a felkutatott szakirodalom alapos, részletekbe menő áttekintésére. Mindezek alapján egy konferencia-előadást és két tanulmány megírását tervezem az elkövetkező hónapokban, amelyek homlokterében a középszintű igazgatás önkormányzati oldala, nevezetesen a megyei önkormányzatok fejlődése áll.
Az áttekintett forrásmunkák arra engednek következtetni, hogy az elmúlt két évtizedben szakmai konszenzus alakult ki a rendszerváltás során kibillent közigazgatási középszint megreformálásnak szükségességét illetően. Bár a konkrét elképzelések széles spektrumon szóródtak, a témakörben publikáló szakírók mind a változtatás, a korrekció fontosságát hangsúlyozták. Megannyi kormányhatározat bizonyítja, hogy ezek az elképzelések eljutottak a politikai döntéshozókhoz is, azonban ott sajnos a folyamatok rendre megakadtak, szétforgácsolódtak.
Anélkül, hogy minősíteném a múlt eseményeit, fontosnak tartom kiemelni, hogy a tudományos élet által 1990 óta felvetett és érvekkel alátámasztott elképzelések áttekintése és összevetése fontos megállapításokhoz segíthet hozzá. Ezek részletezését soron következő tanulmányaimban fogom megadni, arra azonban már most utalok, hogy a magyar közigazgatás területi szintje a demokratikus átalakulás során nem véletlenül fejlődött sajátos úton.
A rendszerváltás során olyan kontrahatás jelentkezett, ami a korábbi nagy igazgatási megoldásokkal (értsd XX. század eleji polgári közigazgatás, valamint 1949-1989 közötti tanácsigazgatással, ezeknek is elsődlegesen a középszintjével) szembeni negatív viszonyulásból fakadt, és aminek egyértelmű törekvése volt, hogy az újonnan felállítandó önkormányzati rendszer települési szintjét, annak autonómiáját védelemben részesítse.
Ez a fajta politikai viszonyulás vezetett végül oda, hogy bár a jogalkotó az 1990. évi LXV. törvénnyel kétszintű önkormányzati rendszert hívott életre (településekkel és megyékkel), annak területi szintjét, azaz a megyei önkormányzatokat tudatosan gyengére kódolta. Így, miután a leépítésre kerülő megyei tanácsok feladat- és hatáskörének jelentős részét a megyei önkormányzatok nem kaphatták meg, a közigazgatás másik ága, az államigazgatás területi szintje kezdte el feltölteni a rendelkezésre álló teret. Tekintettel arra, hogy ez a folyamat mellőzte az egységes kormányzati szemléletet, a középszint államigazgatási oldala szervezetében túlburjánzott, áttekinthetetlenné vált.
További megállapításokat a témakör feldolgozása során folyamatosan teszek közzé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése